Nem véletlenül ragadtam „klaviatúrát”! Nap mint nap rémítő hírek látnak napvilágot a különböző média formációkban arról, hogy ez a rendkívül szorgalmas, és hasznos – nem csak a méz miatt – rovarka, a kipusztulás szélére sodródott. Egyszerűen „eltűntek”! Az okkutatásban természetesen első helyezett a csúcsragadozó-mindenevő állat, ismertebb nevén az ember, közismerten természetellenes, természetgyilkos magatartása miatt. Nyilván nem arra gondolok, hogy ezek kis lények a mézhamisítás feletti bánatukban egyszerűen „föld alá süllyedtek” szégyenükben.
A magam eszköztárával, nulla irányába konvergáló biológiai ismeretanyagomra csak kicsit, megfigyeléseimre, és az ilyen esetekben alkalmazott sajátos logikai kontsrukciómra azonban határozottan támaszkodva, megpróbálok hozzájárulni a rejtély egy lehetséges okának feltárásához.
A méhek, mint ismeretes, repülni és járkálni is tudnak. Lábacskájuk meglehetősen korlátozott mozgást tesz lehetővé, azonban ez nem keseríti el őket, mivel szárnyaikkal nagy területet képesek birtokba venni. Érthető módon tehát ezt használják az alapanyag-lelőhely és a feldolgozó üzem – amely egyben az otthonuk is (praktikus) – közötti távolság leküzdésére. Itt kell megjegyezni, hogy a lábuk egyben az alapanyag szállító területe is, így tehát a járás a beszerzett anyag mennyiségének függvényében egyre nehézkesebbé válik.
És ekkor jön az első negatív hatás! Az időjárás! Bizony ősszel, de különösen télen, eleinte csak korlátozottan később egyáltalán nem képesek a közlekedésre. Így aztán beszorulnak a lakóhelyükre, ami nem lenne baj, hiszen kellő mennyiségű, immáron feldolgozott élelem áll a rendelkezésükre, de azért egy ilyen kényszerbezártság nem túl szívderítő.
És folytatódik a „katasztrófasorozat”!
A csúcsragadozó ember egyszerűen elveszi gondos munkájuk gyümölcsének nagy részét, épp csak annyit meghagyva, hogy ne pusztuljanak éhen a következő dolgos időszak kezdetéig. Különösebben nem hatja meg őket, hogy sok mindenre felhasználja a végterméküket. Gondolom, ha „megcsíphetnék” a hamisítókat, akkor még jól meg is CSÍPNÉK őket.
No de semmi baj! Éhen azért nem halnak, jó melegben vannak, ideje hát az örömök habzsolásának. A „Ki-kicsoda” és a „kártyajátékok” után jöhet a SZEX! És jön a meglepetés! Az hogy több ezren vannak tudták. De, hogy csak egy NŐ! És az is MEKKORA!!!
Nos Kéremtisztelettel! Itt az ideje végiggondolni a tényeket!
Ugyebár se járni, se repülni nem tudok!
Be vagyok zárva!
A kajámat elvették, épp csak éhen nem döglök!
Egy NŐ van az egész bandára, de az is „BRÜNHILDA”!
Tegye szívére a kezét az, aki úgy gondolja, mindezek után még van kedve a SZEX-hez!?
Anélkül meg érdemes élni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése