Gondolatok a dimenziókról, avagy mit lát(hat)unk, tapasztal(ha)tunk...

A bennünket körülvevő világot néha sajátosan látjuk, és ilyenkor elgondolkodunk a miért?-en. Meghívlak egy gondolatkísérletre. Az érthetőség és a kísérlet céljából hozzunk létre egy kis teremtményt, a továbbiakban „állatka”, amely helyettünk járja be kísérleti tereinket.
Kezdjük a legegyszerűbbel, a „nulladik” dimenzióval. 
Bár a legegyszerűbb, de a legnagyobb szabadságfokú, és ez pedig nem más mint a PONT. Nincs kiterjedése. Két egyenes metszésekor keletkezik. Bárhol lehet a végtelenben. Amennyiben Állatkát ide helyezzük, csodálatos szabadságfoka ellenére nem lát, és nem tapasztal semmit.
Nyissuk ki a világot előtte. Helyezzük „egy” dimenzióba. Ez nem más mint a VONAL. Teljesen mindegy, görbe, vagy egyenes, az Állatka előtt egy más világ nyílik, hisz a vonalat alkotó pontok világából kilépve már van előre és hátra. Igaz jelentősen korlátoztuk de ezzel egyben, teret nyitottunk előtte. Könnyű belátni ugyanis, hogy a többszörösen végtelen pontok világából egy korlátosabb kevésbé végtelen világba került. 
Amennyiben SÍKBA, azaz „két” dimenzióba helyezzük, amelyet ugye két egyenes (három pont, vagy egy pont egy egyenes) határoz meg, még tágabb és egyúttal szűkebb világba került, mivel kitekinthet jobbra is,és balra is. 
A „harmadik” dimenzió, a TÉR megnyitása már egy igen korlátos (a ponthoz képest) de igen változatos világot mutat. Megnyílik a fel és le lehetősége. Amennyiben Állatkába szorult egy kis kreativitás, a madarak röptét figyelve, már gondolkodik a repülőgép megalkotásán.
És itt álljunk meg. Az UFO kérdések egyikére talán egyszerű választ kaphatunk. Mármint arra, hogy miért változatos az alakja, és miért tud oly gyorsan megjelenni és eltűnni?
Kísérletképp vegyünk egy poharat. Helyezzük azt a pontocskára. Állatkánk nem tapasztal semmit. Amennyiben vonalra helyezzük állatkánk maga előtt és mögött megfigyelhet egy-egy pontot, ahol a pohár széle metszi a vonalat, az ő dimenzióját. Amikor felemeljük, semmit nem lát poharunkból. Számára a pohár eltűnik! 
Síkban? Amennyiben szájával lefelé helyezzük el, állatkánk egy kört lát. Ha, aljával lefelé akkor pedig egy korongot. Ha, felemeljük, semmit. 
FIGYELEM! A pohár minden esetben ugyanaz!
Mi négydimenziós világban élünk. A negyedik dimenziónk az IDŐ! Ebben a világban látunk és tapasztalunk.
Mi van, ha „VALAKI” emelgeti felettünk a „poharat”, mondjuk az ötödik, Uram bocsá’, „N”-edik dimenzióban, és akkor, és úgy látjuk, amikor és ahogy metszi a mi dimenziónkat?