Két gondolattal is "birkózgatok" a hétfő Opereházi ünnepség kapcsán.
Az első, amit ünnepeltünk. Az Új Alkotmány, a "törvének, törvénye".
Az a dokumentum, amely meghatározza létünket, amelyre nagyon sokan, mint a nép akaratával egybeesőre, felesküsznek. Amely gondos munka eredményeként, széles körben megvitatva olyan jól sikerült, hogy az megingathatatlan biztosítika a fejlődésünknek, "betonbiztos" alapja a jövőnknek.
Amennyiben ez így van, már pedig a miniszterelnök szerint, bár nem idéztem szó szerint, de a lényegét tekintve, ÍGY VAN, akkor miért nem ünnepelt az egész ország?
Akkor miért olyan ünnep volt ez, hogy 100-an bent ünnepeltek, 100.000-n meg kint tiltakoztak?
Lehet, csak az érvényrejuttatásának megkérdőjelezhető módja, vagy a tartalma, esetleg mindkettő miatt?
Ha már annyira revízióra szorult (megjegyzem revízióra szorult) a korábbi Alkotmányunk, nem lehetett volna ezt másképp csinálni?
A másik gondolat meglehetősen "földhözragadt". Az ünnep finanszírozása. Vezetőként, egy-egy jól elvégzett munka sikerét mi is megünnepeltük.
Saját pénzünkön.
Igaz a szervezet költségvetésében, volt vendéglátási, illetve reprezentációs költséghely, és a résztvevők számától függő költséghányad, de ezt ne lehetett felhasználni saját "vállveregetésünk költségeinek" finanszírozására.
Ez a hivatalosan, a munkával összefüggően érkezett vendégeink, illetve a kiemelkedő munkát végzett és megjutalmazott munkatársaink megvendégelésére fordíthattuk.
NOS! A magyar nép számára kirekesztő, és megalázó módon, tartalmának demokratikus voltát is erősen megkérdőjelezhető törvényt, a magyar nép költségén megünnepelni?
A minősítő jelzőket mindenki sorolhatja, én csak egyet mondok:
Erkölcstelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése