Az „utcára” tettek bennünket.

Úgy tűnik, hogy akaratunk megvalósítása érdekében, az „utcára” tettek bennünket.
Nem örülök neki.
Az állandóan , nem véletlenül, hangoztatott összefogás szükségessége mellett érdemes lenne „tartalmi” változáson is gondolkodni, valahogy így:

„Jó magam is elengedem már a fülem mellett, hogy "Tiltakozunk a ....". Egyszerűen becsukódik. A fülem. Pláne ilyenre, hogy: „Mondjon le…!”
De élesedne, ha azt hallanám:
"Egyenrangú hitelszerződéseket akarunk!"
No ezen már elgondolkodom. Én fizetek a pénzért, a hitelért, nem is keveset! Pillanatnyilag a hitelt kihelyező (bank) egyoldalú szerződésének vagyok kitéve. Mit is akarnak ezek? Nem tiltakoznak, azt AKARJÁK amit én.
Kölcsönösen előnyös, egyenlő jogokat biztosító hitelszerződést, amelyben nem „kiszolgáltatott”, hanem „üzlettárs” vagyok.

Képzeld el a rendfenntartásra kirendelt rendőr arcát, (lelkét) amikor azt látja a transzparensen, hogy :
"A rendvédelmi dolgozók, megbecsülését, tisztességes megélhetését, előmenetelét biztosító rendszert akarunk!"
Nagy valószínűséggel felmerül benne, hogy én most azok "ellen" védem a "rendet" akik azt akarják, amit én, és azt a "rendet" védem ami meg ebbe a lehetetlen helyzetbe hozott. Vajon, hogy élné meg?
Szeretném a "tiltakozunk" szót és tartalmát az "akarunk" szóra és tartalmára leváltani.
Nem egyszerűen "cseréről" van szó!
Tudatformálásról.
NA! Ez a nehéz”