A képviseleti demokráciában a pártok – bár általában nem így gondolunk rájuk –
kulcsfontosságú közvetítő szerepet töltenek be a társadalom és a kormányzat között.
A tömegdemokráciák utóbbi jó félévszázadának több fejleménye is visszafordíthatatlanná tette ezt a tendenciát: a politikusi tevékenység professzionalizálódott, a benne résztvevők tipikusan főállásban végzik azt. Másfelől, jelentősen visszaszorult a politikai pártok tömegmozgalom-jellege, ami korlátozza a
rendelkezésre álló önkéntes-munka mennyiségét, és szükségessé teszi a jellemzően
fizetett alkalmazottak által fenntartott országos hálózat működtetését. Harmadrészt, a
kampányok szerepe is megnőtt a politikai életben, párhuzamosan azzal, hogy a
mindennapos politika egy többé-kevésbé elkülönült hivatásos réteg – a politikai osztály
– ügyévé vált, és az állampolgárok érdeklődése egy-egy intenzívebb időszakra
korlátozódik, és ennek megfelelően a pártok is az elképzeléseikről való tájékoztatást –
tömegmozgalom hiányában – elsősorban médiakampányok keretében folytatják.
Mindezekből az következik, hogy a pártok pénzigénye állandó jelleggel nőtt.
A finanszírozás alapelveivel itt, és most nem foglalkozom. A lényeg a források, és a korlátozások meghatározása.
1. Közfinanszírozás
A nemzetközi tendencia egyértelműen az, hogy a pártok költségvetési
támogatása egyre nagyobb szerepet játszik a pártfinanszírozásban, mind a pártok állandó
működési kiadásai, mind pedig kampánykiadásaik vonatkozásában.
Igen változatos formái vannak. Létezik a közvetlen pénzbeli támogatás, emellett előfordul az is, hogy a pártok dologi juttatásokat kapnak, például a kampányidőszakban ingyenes reklámidőt vagy postázási lehetőséget. A pénzbeli támogatás lehet közvetett, például az adományozást ösztönző adókedvezmények formájában.
Véleményem szerint az állam csak részfinanszírozást kellene vállaljon. Ne alkalmazzon közvetlen pénztámogatásokat. A pártok és jelöltek indirekt támogatása dologi juttatások (pl. ingyenesen biztosított reklámidő, illetve postai szolgáltatások) formájában történjen. Amennyiben a működés indokolja, akkor a párt tagságával arányosan, valamennyi működési, közvetlen támogatást is el tudok fogadni.
Tudomásul kell venni, hogy minél nagyobb mértékű a közfinanszírozás, annál inkább eltávolodik a párt a tagjaitól, és a választóitól is. Én a pártra szavazókat nem tekinteném semmilyen körülmények között sem valamiféle közfinanszírozási összeg meghatározásához. Ugyanis a szavazó nem költséghely. Legyen pártoló tag, és adjon adományt
Kérdés:
Egyetért-e ön azzal, hogy a pártok közfinanszírozása közvetett legyen (pl. ingyenesen biztosított reklámidő, illetve postai szolgáltatások), és közvetlen finanszírozást , minden pártra egységes „fejkvóta” alapján a párt tagjai számának megfelelően kapjon?
2. Magánfinanszírozás.
A pártok nem állami bevételei jellemzően magánszemélyektől vagy cégektől származnak.
A pártok a tagdíjak mellett ma is elfogadhatnak adományokat, azonban ezekre szigorú
korlátozások kell, hogy vonatkozzanak. Különösen a jogi személyiséggel bíró gazdasági érdekeltségek (cégek) esetében, de a magánszemélyeknél is. Ma is van lehetőség, un. „pártoló tagságra”, meghatározott tagdíj ellenében.
Tehát jelentős lehet a bevétel. Ugyan a tömegpártok kora lejárt, de jelentősen növelné a „tagtoborzást” a tagok után járó „fejpénz”. Nem mellesleg egy nagyobb lélekszámú tagság kevésbé engedné „eltérülni” a pártot eredeti irányvonalától.
Én felső korlátot írnék elő, és elkülöníteném a kampány, valamint a működési támogatást.
Meghatároznám azokat a köröket, amelyeket az adományozásból ki kell zárni.
Biztosan kizárnám, az idegen államoktól származó támogatást és szigorú szabályokat határoznék meg, például a külföldi alapítványokra.
Különösen odafigyelnék, a Fontos és egyre gyakoribb jelenség a „harmadik fél” („third party”) által folytatott kampánytevékenységre. (Amikor egy cég vagy szervezet nem a pártnak ad pénzadományt, hanem a maga
nevében, az adott párttól elkülönülten, de annak az érdekében – illetve riválisa ellenében
– folytat kampányt.) Nehéz ellene fellépni, de a „fair” versenyhez fűződő érdek ebben az esetben korlátozhatja a kifejezés szabadságát—nem tartalmi, hanem mennyiségi vonatkozásban
Kérdés:
Egyetért-e ön azzal, hogy a magán-adományokat, legyen bármely forrásból, és bármely formában felső határral korlátozzák?
A finanszírozásról, forrás oldalról, ennyit.
Természetesen a finanszírozásnak egyéb elemei is vannak.
Ellenőrzés, átláthatóság
A kiadási korlátok ellenőrzése, Beszámolási kötelezettség, A bevételek Átláthatósága, Gazdálkodás, Nyilvánosság, ellenőrzés
Kérdés:
Egyetért-e ön azzal, hogy a pártok gazdálkodási tevékenységére, a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó szabályok legyenek érvényesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése