Egy kicsit "más szemmel a NATO"-ról. és az USA-ról.

Az orosz hírszerző szolgálat legutóbbi kijózanító jelentése rámutatott, hogy az USA és a NATO egy minden kontinensre kiterjedő háborút tervez és aktívan előkészíti azt. Az orosz miniszterelnök Vlagyimir Putyin és a kínai miniszterelnök, Hu Jintao korábbi találkozóját követően az orosz és a kínai hadseregben is a legmagasabb fokú riasztás lépett érvénybe.


2011 szeptembere óta az orosz politikusok az Állami Dumában annak megvitatásába kezdtek, hogy a NATO-nak csökkentenie kell a katonai jelenlétet a volt szovjet köztársaságok területén.

Amikor az orosz miniszterelnök Vlagyimir Putyin Hu Jintaoval találkozott október 12-én, a hivatalos indok a kölcsönös előnyös barátság jegyében kereskedelmi szerződések megkötése volt. A hirtelen látogatás legfontosabb oka azonban nem szerepelt az újságok címlapján. Mielőtt Pekingbe indult, megkapta az orosz titkosszolgálat (FSB) egy jelentését, amit a kínai hírszerzés és a kínai Állambiztonsági Minisztérium is alátámasztott egy volt Blackwater zsoldos - Brian Underwood - forrásai alapján. Underwood ellen kémkedés vádjával jelenleg is eljárás van folyamatban az Egyesült Államokban. A források alapján Kína figyelmeztette Oroszországot, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO globális fegyveres konfliktus kirobbantására készül, és ez a tervezőasztalról már a megvalósítás fázisba jutott.

A kínai és orosz titkosszolgálatok információi szerint az Amerikai Egyesült Államok és a NATO sorra bedönti az amerikai és európai gazdaságokat, hogy összeomlassza a világ pénzügyi rendszerét, és egy teljes Észak-Amerikára, Afrikára, a Közel-Keletre és Ázsiára kiterjedő háborút robbant ki. A háborús tervnek részét képezi olyan biológia fegyverek elszabadítása is, amit célzottan emberek millióinak elpusztítására hoztak létre. A NATO stratégiája arra támaszkodik, hogy amikor a háború tetőfokára hág, felhívást intéznek a globális kormányzat, az "Új Világrend" létrehozására azzal az ürüggyel, hogy így akadályozzák meg a bolygó és a ma ismert civilizáció pusztulását. Ennek értelmében az előkészítő fázisban a hagyományos hadviselési formákat fogják előtérbe hozni, hogy a megmaradó lakosság a háború borzalmaitól való rettegés okán elfogadja az új rendszert.

Az FSB jelentés szerint a globális háború gépezetének beindítása a közeljövőben várható, mivel az Egyesült Államok és a NATO előretelepített 2000 M1-es tankot Irakba, és másik 2000-et Afganisztánba. A Közel-Kelet és Ázsia közti területekre több tízezer páncélozott járművet telepítettek. Az FSB jelentés annyira fenyegetőnek ítéli meg a helyzetet, hogy az egyetlen dolog, ami a háborús terv beindításához szükséges, hogy mozgósíthatóvá tegyék a 1,5 milliós amerikai tartalékot. Az aktiválás bármelyik pillanatban megtörténhet, és ehhez nem szükséges az Egyesült Államok kongresszusának engedélye.

Pártok állami finanszírozása

A jelen helyzetben, a képviseleti demokrácia működése kapcsán, bár nem szükségszerűen, de mégis csak kellenek pártok.
A képviseleti demokráciában a pártok – bár általában nem így gondolunk rájuk –
kulcsfontosságú közvetítő szerepet töltenek be a társadalom és a kormányzat között.


A tömegdemokráciák utóbbi jó félévszázadának több fejleménye is visszafordíthatatlanná tette ezt a tendenciát: a politikusi tevékenység professzionalizálódott, a benne résztvevők tipikusan főállásban végzik azt. Másfelől, jelentősen visszaszorult a politikai pártok tömegmozgalom-jellege, ami korlátozza a
rendelkezésre álló önkéntes-munka mennyiségét, és szükségessé teszi a jellemzően
fizetett alkalmazottak által fenntartott országos hálózat működtetését. Harmadrészt, a
kampányok szerepe is megnőtt a politikai életben, párhuzamosan azzal, hogy a
mindennapos politika egy többé-kevésbé elkülönült hivatásos réteg – a politikai osztály
– ügyévé vált, és az állampolgárok érdeklődése egy-egy intenzívebb időszakra
korlátozódik, és ennek megfelelően a pártok is az elképzeléseikről való tájékoztatást –
tömegmozgalom hiányában – elsősorban médiakampányok keretében folytatják.

Mindezekből az következik, hogy a pártok pénzigénye állandó jelleggel nőtt.


A finanszírozás alapelveivel itt, és most nem foglalkozom. A lényeg a források, és a korlátozások meghatározása.

1. Közfinanszírozás
A nemzetközi tendencia egyértelműen az, hogy a pártok költségvetési
támogatása egyre nagyobb szerepet játszik a pártfinanszírozásban, mind a pártok állandó
működési kiadásai, mind pedig kampánykiadásaik vonatkozásában.

Igen változatos formái vannak. Létezik a közvetlen pénzbeli támogatás, emellett előfordul az is, hogy a pártok dologi juttatásokat kapnak, például a kampányidőszakban ingyenes reklámidőt vagy postázási lehetőséget. A pénzbeli támogatás lehet közvetett, például az adományozást ösztönző adókedvezmények formájában.

Véleményem szerint az állam csak részfinanszírozást kellene vállaljon. Ne alkalmazzon közvetlen pénztámogatásokat. A pártok és jelöltek indirekt támogatása dologi juttatások (pl. ingyenesen biztosított reklámidő, illetve postai szolgáltatások) formájában történjen. Amennyiben a működés indokolja, akkor a párt tagságával arányosan, valamennyi működési, közvetlen támogatást is el tudok fogadni.
Tudomásul kell venni, hogy minél nagyobb mértékű a közfinanszírozás, annál inkább eltávolodik a párt a tagjaitól, és a választóitól is. Én a pártra szavazókat nem tekinteném semmilyen körülmények között sem valamiféle közfinanszírozási összeg meghatározásához. Ugyanis a szavazó nem költséghely. Legyen pártoló tag, és adjon adományt
Kérdés:
Egyetért-e ön azzal, hogy a pártok közfinanszírozása közvetett legyen (pl. ingyenesen biztosított reklámidő, illetve postai szolgáltatások), és közvetlen finanszírozást , minden pártra egységes „fejkvóta” alapján a párt tagjai számának megfelelően kapjon?

2. Magánfinanszírozás.
A pártok nem állami bevételei jellemzően magánszemélyektől vagy cégektől származnak.
A pártok a tagdíjak mellett ma is elfogadhatnak adományokat, azonban ezekre szigorú
korlátozások kell, hogy  vonatkozzanak. Különösen a jogi személyiséggel bíró gazdasági érdekeltségek (cégek) esetében, de a magánszemélyeknél is. Ma is van lehetőség, un. „pártoló tagságra”, meghatározott tagdíj ellenében.
Tehát jelentős lehet a bevétel. Ugyan a tömegpártok kora lejárt, de jelentősen növelné a „tagtoborzást” a tagok után járó „fejpénz”. Nem mellesleg egy nagyobb lélekszámú tagság kevésbé engedné „eltérülni” a pártot eredeti irányvonalától.

Én felső korlátot írnék elő, és elkülöníteném a kampány, valamint a működési támogatást.
Meghatároznám azokat a köröket, amelyeket az adományozásból ki kell zárni.
Biztosan kizárnám, az idegen államoktól származó támogatást és szigorú szabályokat határoznék meg, például a külföldi alapítványokra.
Különösen odafigyelnék, a Fontos és egyre gyakoribb jelenség a „harmadik fél” („third party”) által folytatott kampánytevékenységre. (Amikor egy cég vagy szervezet nem a pártnak ad pénzadományt, hanem a maga
nevében, az adott párttól elkülönülten, de annak az érdekében – illetve riválisa ellenében
– folytat kampányt.) Nehéz ellene fellépni, de a  „fair” versenyhez fűződő érdek ebben az esetben korlátozhatja a kifejezés szabadságát—nem tartalmi, hanem mennyiségi vonatkozásban



Kérdés:
Egyetért-e ön azzal, hogy a magán-adományokat, legyen bármely forrásból, és bármely formában felső határral korlátozzák?

A finanszírozásról, forrás oldalról, ennyit.

Természetesen a finanszírozásnak egyéb elemei is vannak.
Ellenőrzés, átláthatóság
A kiadási korlátok ellenőrzése, Beszámolási kötelezettség, A bevételek Átláthatósága, Gazdálkodás, Nyilvánosság, ellenőrzés
Kérdés:
Egyetért-e ön azzal, hogy a pártok gazdálkodási tevékenységére, a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó szabályok legyenek érvényesek.

Az egészről itt szavazhatsz, és mondhatsz véleményt:
http://www.facebook.com/partfinanszirozas