Az ellenfeled lebecsülése vereséged biztos záloga.

Gondolom senki, aki Orbánt lehülyézi nem gondolja komolyan, hogy az is.

A diktátorok okosak. Olyan ellenfelek, akikre oda kell figyelni, és akik ellen nehéz a küzdelem. Igaz ez bármely kor diktátoraira. De csak a közeli múltból.

A „piktor”-ból lett Birodalmi Kancellár egy a világgazdasági válságban megroggyant nemzetet emelt olyan szintre, hogy pokoli ideológiára felépített hatalmát, csak össznemzeti (USA, Anglia, Szovjetúnió,..) erőcsoportosítással lehetett térdrekényszeríteni. De vehetném Sztalint, Rákosit, stb….

Aki ebben az összehasonlításban párhuzamot vél felfedezni, Orbán Viktort illetően, az nem jár messze az igazságtól.

Nos ebből kell kiindulnunk. Amennyiben így teszünk, akkor csak egyetlen járható utunk van. 

A jog, és az erkölcs talaján szilárdan megvetett lábakkal, ezekből jottányit sem engedve, nem alkudva, tényekkel bebizonyítani a honfitársainknak, a választópolgároknak – Vigyázat!! Nem ugyanaz!! – hogy:

„Ez a kormány azzal fog bevonulni a politikatörténetbe, hogy kapott egy lehetőséget a gyökeres fordulatra, ehelyett az elmúlt 20 év legrosszabb álbaloldali, neokonzervatív és nepotista gyakorlatait fokozta az elviselhetetlenségig. Ez nem gazdaságpolitikai válság. Ez kormányválság. Annál is több: az elmúlt 20 év meghaladására kapott esély elbukása a rendszerváltás végső kudarca.”

A feladat világos.

Semmi egyebet nem kell tennünk, mint az ezt alátámasztó tényeket, a lehetőségeinknek megfelelően, a legszélesebb körben hirdetni. Ráébreszteni az embereket arra, hogy ezek a törvények, a demokratikus jogok megsértésével ellenük, a „kiváltságos” kisebbség érdekében, bár jogszerűen, de erkölcstelenül, galád módon jöttek létre.

Ki-ki a saját lehetőségei függvényében vegyen részt minden demonstráción. Nem az a fontos, ki demonstrál, hanem az, hogy a demokrácia érdekében teszi-e. Az sem fontos, hogy ki mondta, hanem az, hogy a demokrácia érvényrejutását segíti-e.

És főképp! Jó magyar módora ne „köpködjünk” egymásra! A demokrácia színes államforma. 

Talán még ez is belefér: (egy kis "liberális"  humor!)

Két terhes nő beszélget:

- Fiad, vagy lányod lesz.

- Nem érdekel. Majd eldönti, ha felnő.

BOCS.

Nagymúltú és Európa történetét jelentősen meghatározó történelmi súlyú országunkban soha nem volt demokrácia. 

A magyar valahogy „diktatúrára” termett. 

Az úgynevezett „rendszerváltást” követő időkben „belekóstoltunk” valamibe. Egyesek a szabadságot, korlátlan szabadosságnak, a jelentősen megváltozott gazdasági lehetőségeket a „tisztességtelen első millió” megszerzése időszakának tekintették. Azokról az akkor „Niemand” politikusokról nem beszélek akik, mint mára kiderült egyszerűen „megélhetési bűnözők”, meg azokról az előző rendszerben „élen” vagy „háttérben” az akkori rendszer „áldását” élvezve, jobb szó híján, „átdemokratizálódva átmentették” magukat.

Nekünk, a legkülönbözőbb, a  demokráciáért küzdő csoportoknak, mozgalmaknak, higgadtnak, és hitelesnek kell lennünk. 

Mint előzőleg írtam, be kell bizonyítani a legszélesebb tömegeknek, hogy ez az irány a nemzet elsorvasztását, és a vesztünket okozza.

Jó munkát!