Az ellenfeled lebecsülése vereséged biztos záloga.

Gondolom senki, aki Orbánt lehülyézi nem gondolja komolyan, hogy az is.

A diktátorok okosak. Olyan ellenfelek, akikre oda kell figyelni, és akik ellen nehéz a küzdelem. Igaz ez bármely kor diktátoraira. De csak a közeli múltból.

A „piktor”-ból lett Birodalmi Kancellár egy a világgazdasági válságban megroggyant nemzetet emelt olyan szintre, hogy pokoli ideológiára felépített hatalmát, csak össznemzeti (USA, Anglia, Szovjetúnió,..) erőcsoportosítással lehetett térdrekényszeríteni. De vehetném Sztalint, Rákosit, stb….

Aki ebben az összehasonlításban párhuzamot vél felfedezni, Orbán Viktort illetően, az nem jár messze az igazságtól.

Nos ebből kell kiindulnunk. Amennyiben így teszünk, akkor csak egyetlen járható utunk van. 

A jog, és az erkölcs talaján szilárdan megvetett lábakkal, ezekből jottányit sem engedve, nem alkudva, tényekkel bebizonyítani a honfitársainknak, a választópolgároknak – Vigyázat!! Nem ugyanaz!! – hogy:

„Ez a kormány azzal fog bevonulni a politikatörténetbe, hogy kapott egy lehetőséget a gyökeres fordulatra, ehelyett az elmúlt 20 év legrosszabb álbaloldali, neokonzervatív és nepotista gyakorlatait fokozta az elviselhetetlenségig. Ez nem gazdaságpolitikai válság. Ez kormányválság. Annál is több: az elmúlt 20 év meghaladására kapott esély elbukása a rendszerváltás végső kudarca.”

A feladat világos.

Semmi egyebet nem kell tennünk, mint az ezt alátámasztó tényeket, a lehetőségeinknek megfelelően, a legszélesebb körben hirdetni. Ráébreszteni az embereket arra, hogy ezek a törvények, a demokratikus jogok megsértésével ellenük, a „kiváltságos” kisebbség érdekében, bár jogszerűen, de erkölcstelenül, galád módon jöttek létre.

Ki-ki a saját lehetőségei függvényében vegyen részt minden demonstráción. Nem az a fontos, ki demonstrál, hanem az, hogy a demokrácia érdekében teszi-e. Az sem fontos, hogy ki mondta, hanem az, hogy a demokrácia érvényrejutását segíti-e.

És főképp! Jó magyar módora ne „köpködjünk” egymásra! A demokrácia színes államforma. 

Talán még ez is belefér: (egy kis "liberális"  humor!)

Két terhes nő beszélget:

- Fiad, vagy lányod lesz.

- Nem érdekel. Majd eldönti, ha felnő.

BOCS.

Nagymúltú és Európa történetét jelentősen meghatározó történelmi súlyú országunkban soha nem volt demokrácia. 

A magyar valahogy „diktatúrára” termett. 

Az úgynevezett „rendszerváltást” követő időkben „belekóstoltunk” valamibe. Egyesek a szabadságot, korlátlan szabadosságnak, a jelentősen megváltozott gazdasági lehetőségeket a „tisztességtelen első millió” megszerzése időszakának tekintették. Azokról az akkor „Niemand” politikusokról nem beszélek akik, mint mára kiderült egyszerűen „megélhetési bűnözők”, meg azokról az előző rendszerben „élen” vagy „háttérben” az akkori rendszer „áldását” élvezve, jobb szó híján, „átdemokratizálódva átmentették” magukat.

Nekünk, a legkülönbözőbb, a  demokráciáért küzdő csoportoknak, mozgalmaknak, higgadtnak, és hitelesnek kell lennünk. 

Mint előzőleg írtam, be kell bizonyítani a legszélesebb tömegeknek, hogy ez az irány a nemzet elsorvasztását, és a vesztünket okozza.

Jó munkát!

A DEMOKRÁCIA ÉLHARCOSA, és a VALÓSÁG

Megosztok veletek egy privát levél részletet, kedves jó barátom legutóbbi leveléből.
Új Zélandon él kínai feleségével, és mivel ügyes bajos dolgai hazaszólították, a visszaútjáról folyamatosan tudósít.
Mivel meglátogatják felesége Kínában élő szüleit, a haza-út egyben egy kirándulás is lett közte Tajwan-al.
Idézet:
" Tajwan hivatalos neve Kínai Köztársaság, míg Kínáé - Kínai Népköztársaság. Az általunk ismert Kína hivatalosan az egy Kína politikát tartja egyetlen elfogathatónak, ebbe nem fér bele egy önálló Tajwan, főleg nem egy másik Kína. Jelenleg Taiwan még élvezi az USA támogatását, de nem biztos, hogy ez sokáig így marad. Az USA a Kínától felvett hitelek fejében megvonná a támogatását Taiwantól, az országnak aztán már nem sok választása maradna. A demokrácia élharcosa könnyűszívvel eladna egy országot egy kommunista diktatúrának, ha érdekei úgy kívánják. Az arroganciájukról eddig is tudtunk, csak eddig a pökhendi és önző érdekeiket mindig megpróbálták valahogy leplezni, leginkább hazugságokkal, vagy éppen egy fiktív ellenség kitalálásával lásd terrorizmus. Most még erre sem veszik a fáradtságot. De miért fáj ez most ennyire? Talán azért, mert éppen ez az ország oktatja állandóan kis hazánkat demokráciából? Vagy az Euró övezet elleni hadjárat, mert a dollár teret veszített a nemzetközi valuta piacon? Lehet! De tudja fene! De nem éri meg ezen tovább agyalni!"
Így látja egy USA-t, Franciaországot, Angliát megélt, és megjárt MAGYAR!

ISLANDI PÉLDA A DEMOKRÁCIÁÉRT

Izland - az elhallgatott polgári demokrácia győzelme.
Dátum: 2011. June 09. Thursday, 12:53

A médiák az utolsó részletekig tájékoztattak bennünket, az Egyiptomi és a Líbiai eseményekről. Mélyen hallgattak viszont a lázadásokról és a példaértékű polgári forradalomról, amelyik két évvel ezelőtt zajlott le Izlandon.
Ahol a polgárok kikényszerítették a kormány távozását, és az alkotmányuk átírását.
Éppen azért volt az egész eset elhallgatva, mert az izlandi események a polgári forradalom modellje.
Az izlandi forradalom cenzúrája a legjobb bizonyíték arra, hogy hogyan kezelik mindazon információkat, amelyek veszélyesek lehetnek a politikai és a gazdasági elitre.
Az Izlandi nép lemondatta a régi kormányt, és a nagy bankok államosítva lettek. Az ország nem fizeti meg az adósságot, mert ez a POLITIKUSAIK korrupt döntéseinek az eredménye.
Az új alkotmányban rögzítették, hogy a politikának a főszereplője az ember, és nem a politikus.
Jelenleg Izland a legjobb példaképe a nép békés és tisztességes reakciójára, a jelenlegi hatalom ellen, amelyik az országot és a világot a válságba vezette.
Az Izlandi modell mutatja, hogy fontos, hogy a politikusok féljenek az
emberek reakcióitól, ha nem a népük érdekében tevékenykednek. De ők csak és kizárólag a politikai karrierjüket, és ÉRDEMTELENÜL felvett 2-3 milliós jövedelmüket féltik.

Elhallgatott tények Izlandról:
2008-ban államosították a legnagyobb bankot. A pénznemük, és a piac összedőlt. Az ország csődbe ment.
2009-ben nagyszabású tüntetések voltak a parlament előtt, a nép lemondásra kényszerítette az elnököt és az egész kormánykoalíciót.
A politikusok követelik az adósság megfizetését Nagy Britanniának és Hollandiának, összesen 3.500 milliárd Eurót, amelyet 15 év alatt kellett volna megfizetni 5,5% kamattal.
2010-ben a nép az utcára vonul, és kiharcolják maguknak az általános népszavazás törvényét.
2010 januárjában a köztársasági elnök elutasítja ennek a törvénynek a ratifikálását, és bejelenti, hogy konzultálni fog az Európai Unióval.
A nép ismét az utcára vonul.
Márciusban népszavazás van, amelynek az eredménye, hogy a nép 93%-a elutasítja az adósság megfizetését Nagy Britanniának és Hollandiának.
A kormány rá volt kényszerítve, hogy elkezdje az állam képviselőinek kivizsgálását, hogy jogi felelősségre vonja őket a válságért.
Utána következett, egy néhány bankfőnök és menedzser bebörtönzése.
Miután az Interpool kiadta a parancsot, minden résztvevő bankár elhagyja az országot.
étrehozták az új alkotmányt, amely már nem a Dán alkotmányának másolata, amint ez idáig volt.
2011 februárjában összejött az alkotmányalkotó testület, amelyet a nép által közvetlen választott képviselők alkottak, és elfogadásra előterjesztették az új alkotmányt, amelyik megállapodás alapján született.

Ez az izlandi forradalom rövid történelme: az egész kormány lemondása, bankok államosítása, általános népszavazás, a válságért felelős emberek bebörtönözése és egyenesen a nép által átírt alkotmány elfogadása.
Az Izlandon történő események olyan politikusoknak keltette fel a figyelmét mint Merkel (német), Sárkozy (francia), Cameron (angol), Zapatero
(spanyol), Berlusconi (olasz) és másoknak akik gyorsan felismerték a veszélyt az ő korrupt rendszerükre.
Az Izlandon történő eseményeket bojkottálták.
Némelyik állam kiegyezői állítólag a médiáknak cserébe a hallgatásért, adókedvezményeket ígértek.
Mindennek ellenére az Izlandi forradalom eszméje terjed egész Európában.
Ellenálltak a korrupt és tarthatatlan rendszernek, és a világnak leckét adtak az igazi demokráciából. Azoknak a politikai és gazdasági elitnek akarata ellenére, akik a világválságot okozták.

A szabadság iránti vágynak nincs határa!

Fordította: Vajda Iván

Megjegyzés: Talán nem véletlen, hogy mindez Izlandban történt, ahol az újkori világ legrégibb parlamentje van az "Althinget", amelyik 930-ban alakult.

Forrás: eredeti

MIKULÁS PARTY

RENDŐRI INTÉZKEDÉS MONORI RENDŐR MÓDRA

„Szolgálunk és védünk” monori rendőr módra!

Helyszín Monor, Református templom oldalbejárata.
A „Behajtani tilos kivéve egyházi ügyintézés” tábla után, szabálytalanul, néhány gépjármű (egy személygépkocsi és két segédmotoros kerékpár) áll és fiatalok beszélgetnek. A parkoló, mintegy 20 méterre, üres.
A járőr intézkedik. Szabálysértés. Helyszíni bírság, vagy feljelentés. Köztük egy kiskorú, aki felhívja az édesapját. Az apja kéri, hogy a helyzet tisztázása érdekében adja át a telefont a, jogosan, intézkedő járőrnek. A járőr megtagadja a telefon átvételét, és közli a fiatallal, hogy intézkedés alatt tilos telefonálni, fejezze be, mert megbünteti. A gyerek, apja tanácsára, kéri az intézkedő rendőr azonosító számát, aki annak megadását megtagadja, mondván, hogy benne lesz a feljelentésbe.
Szabályos rendőri intézkedés.
MINTASZERŰ!!
Így kell „Szolgálni és védeni.” !!
Gratulálunk!
Csírájában kell elfojtani a bűnözést. Kezdjük a templomok környékén. Ez a bűnözők kedvenc gyülekezési helye.

Lehet, hogy nekem más elképzelésem van erről, de talán, egy figyelmeztetés, egy kis rövid szabályismertetés, helyreállította volna a rendet, és valószínűleg növelte volna a rendőrség tekintélyét, ami ugye ráférne.

Gratulálok a járőröknek!
Büszkék lehetnek magukra, hogy „szabály szerint” jártak el!
Lelkük rajta, no meg az emberségük, ha ez a fogalom a náluk (talán a rendőrségnél??) értelmezhető.
No persze intézkedni, tolerancia kérdése is. Ehhez természetesen szükséges a helyzet súlyosságának, társadalmi veszélyességének értékelési képessége, és persze  némi intelligencia is.


Remélem, megérjük azt az időt, amikor a pénzünkért olyan rendőrségünk lesz, amely valóban értünk van, azaz:
„Szolgálnak és védenek”

Sürgősség és emberség, van ami nem pénzkérdés!

Az Állami Egészségügyről humán(us) nézőpontból.

Az, hogy az Állami  Egészségügyet IS! sikerült lerombolni, ellehetetleníteni – miközben a magánszféra, komoly TB támogatással virágzik -, közismert. Következménye a napi gyakorlatban tapasztalható.  Várólisták teszik betegebbé a betegeket, hosszú várakozási idők elkeseredetté az ellátásra szorultakat. És ezt még súlyosbítja egyes egészségügyi dolgozók, finoman foglmazva nem túl humásnus, olykor „bicskanyitogató” magatartása. A férleértések elkerülése érdekében ez vonatkozik az orvosokra is, akik magánrendeléseiken „kicserélődnek”!, kedves, szolgálatkész, együttérző emberré válnak.

Tudom számtalan példa van, de „számtalanegyedikként” álljon itt a következő.

A történet röviden és tényszerűen:

Öreg barátunkat (73 éves) kórházba kellett vinni. Beszállítottuk- gondoltuk enyhítünk a mentőszolgálat terhein, és annak rendje módja szerint a sürgősségi osztályon bejelentkeztünk. Mintegy fél óra múlva jött egy fiatalember és némi ügyetlenkedés után kerekes-székbe „tessékelte” barátunkat majd „elrobogott” vele. Fél óra múlva érdeklődésünkre a felvételi pultnál ülő fiatal nő, lakonikus rövidséggel közölte velünk, hogy „Várjanak!”  Egy óra múlva,  ugyanez a nő mellettünk elhaladva, odavetette, hogy „Majd jön a doktornő.” Újabb óra eltelte utáni érdeklődésünkre közölte, hogy „Mondtam, hogy majd jön a doktornő!”  Miután mondtuk neki, hogy immár 2,5 órája várunk pultnál mellette ülő, hollófeket ruhába öltözött- láthatóan roppantul unatkozó – valószínüleg biztonsági őr megjegyezte, hogy van aki 6 órát vár. Őszintén megmondom, hogy ez bennünket roppantul nem hatott meg és közöltük, hogy most már szeretnénk valami tájékoztatást kapni. EZ hatott, mert fél óra múlva megjelent egy doktornő és közölte velünk, hogy „Megfigyelés” alatt tartották eddig öreg barátunkat.  Nos ezt a „huszárvágásnak” szánt magyarázatot nem vettük be és hatékony intézkedést kértünk. Újabb félóra múlva ez meg is történt. A doktornő személyesen közölte, hogy öreg barátunk marad, intézkedett, hogy osztályra szállítsák. Újabb félóra múlva megjelent egy jó kedélyű betegszállító fiatalember, átvette a beteget és innen meglódult az idő!  20 percen belül osztályos ágyon voltunk, úgy, hogy mellkas RTG is elkészült. A felvételis doktornő nagyon udvariasan és emberségesen kérte, hogy maradjunk amíg felveszi, segítsünk a pontos anamnézis, státus felállításához. 

Aki esetleg azt gondolná, hogy a várakozási idő miatt zsörtölődünk azt ki kell ábrándítanom. A mód, ahogy kezeltek bennünket, az viszont zavar.

Nézzük másképp, ahogy mi gondoljuk.

Mi úgy gondoltuk, hogy megkérdezi tőlünk a felvételis orvos, hogy mi történt, majd tájékoztat bennünket a továbbiakről. Ez az öt perc több mint három órai bizonytalan várakozás idegességét előzte volna meg.

Ami pedig a személyzetet illeti, a lekezelő magatartáat, a méla undort és hányavatiséget jobb lenne otthon hagyni, elvégre értünk vannak ott és a mi pénzünkből van fizetésük.

Azt meg végképp nem értem, hogy a kórház szégyenli a biztonsági céget, vagy a biztonsági cég önmagát, mindenesetre furcsállom, hogy teljesen „anonim” szolgálati személyek teljesítenek szolgálatot. Egyetlen biztonsági emberen láttam jlzést, gondosan rágombolta a zsebfedőt a kitűzőjére. Érdekes!?

Mindez  történt a Fővárosi Bajcsy Zsilinszky Kórház-ban 2011- ben.