Az Állami Egészségügyről humán(us) nézőpontból.
Az, hogy az Állami Egészségügyet IS! sikerült lerombolni, ellehetetleníteni – miközben a magánszféra, komoly TB támogatással virágzik -, közismert. Következménye a napi gyakorlatban tapasztalható. Várólisták teszik betegebbé a betegeket, hosszú várakozási idők elkeseredetté az ellátásra szorultakat. És ezt még súlyosbítja egyes egészségügyi dolgozók, finoman foglmazva nem túl humásnus, olykor „bicskanyitogató” magatartása. A férleértések elkerülése érdekében ez vonatkozik az orvosokra is, akik magánrendeléseiken „kicserélődnek”!, kedves, szolgálatkész, együttérző emberré válnak.
Tudom számtalan példa van, de „számtalanegyedikként” álljon itt a következő.
A történet röviden és tényszerűen:
Öreg barátunkat (73 éves) kórházba kellett vinni. Beszállítottuk- gondoltuk enyhítünk a mentőszolgálat terhein, és annak rendje módja szerint a sürgősségi osztályon bejelentkeztünk. Mintegy fél óra múlva jött egy fiatalember és némi ügyetlenkedés után kerekes-székbe „tessékelte” barátunkat majd „elrobogott” vele. Fél óra múlva érdeklődésünkre a felvételi pultnál ülő fiatal nő, lakonikus rövidséggel közölte velünk, hogy „Várjanak!” Egy óra múlva, ugyanez a nő mellettünk elhaladva, odavetette, hogy „Majd jön a doktornő.” Újabb óra eltelte utáni érdeklődésünkre közölte, hogy „Mondtam, hogy majd jön a doktornő!” Miután mondtuk neki, hogy immár 2,5 órája várunk pultnál mellette ülő, hollófeket ruhába öltözött- láthatóan roppantul unatkozó – valószínüleg biztonsági őr megjegyezte, hogy van aki 6 órát vár. Őszintén megmondom, hogy ez bennünket roppantul nem hatott meg és közöltük, hogy most már szeretnénk valami tájékoztatást kapni. EZ hatott, mert fél óra múlva megjelent egy doktornő és közölte velünk, hogy „Megfigyelés” alatt tartották eddig öreg barátunkat. Nos ezt a „huszárvágásnak” szánt magyarázatot nem vettük be és hatékony intézkedést kértünk. Újabb félóra múlva ez meg is történt. A doktornő személyesen közölte, hogy öreg barátunk marad, intézkedett, hogy osztályra szállítsák. Újabb félóra múlva megjelent egy jó kedélyű betegszállító fiatalember, átvette a beteget és innen meglódult az idő! 20 percen belül osztályos ágyon voltunk, úgy, hogy mellkas RTG is elkészült. A felvételis doktornő nagyon udvariasan és emberségesen kérte, hogy maradjunk amíg felveszi, segítsünk a pontos anamnézis, státus felállításához.
Aki esetleg azt gondolná, hogy a várakozási idő miatt zsörtölődünk azt ki kell ábrándítanom. A mód, ahogy kezeltek bennünket, az viszont zavar.
Nézzük másképp, ahogy mi gondoljuk.
Mi úgy gondoltuk, hogy megkérdezi tőlünk a felvételis orvos, hogy mi történt, majd tájékoztat bennünket a továbbiakről. Ez az öt perc több mint három órai bizonytalan várakozás idegességét előzte volna meg.
Ami pedig a személyzetet illeti, a lekezelő magatartáat, a méla undort és hányavatiséget jobb lenne otthon hagyni, elvégre értünk vannak ott és a mi pénzünkből van fizetésük.
Azt meg végképp nem értem, hogy a kórház szégyenli a biztonsági céget, vagy a biztonsági cég önmagát, mindenesetre furcsállom, hogy teljesen „anonim” szolgálati személyek teljesítenek szolgálatot. Egyetlen biztonsági emberen láttam jlzést, gondosan rágombolta a zsebfedőt a kitűzőjére. Érdekes!?
Mindez történt a Fővárosi Bajcsy Zsilinszky Kórház-ban 2011- ben.
